Irodalom

Ebben a rovatban a publicisztikáim, sztárinterjúim olvashatók, nagyjából időrendi sorrendben,

vagy nem

Van, amikor a végén a legjobb

 Azért kezdjük egy sportoló világsztár operaénekesnő interjújával.

 

Az „Éj Királynője" Vérteskozmán fut

 

2008, Március 5 - 06:48 | Szerző:tothferi

 

Miklósa Erikát nem véletlenül kértük fel a reprezentatív interjúra, a világhírű operaénekesnőt szoros kapcsolat fűzi a sporthoz.

Még a néhai James Fixx, az alapműnek számító „Futók, Kocogók Könyve" című munkájában leírta, hogy a futás a legdemokratikusabb sport. Együtt fut egyetemi tanár, gyárvezér, postás, segédmunkás, pedagógus, villanyszerelő....és az operaénekes. Utóbbit már a szerző fűzi hozzá, mert az április 6.-i REX FONTANA ERDEI FUTÓVERSENY egyik meghívott vendége, indulója, Miklósa Erika, a világhírű operaénekesnő. A rendkívül elfoglalt művésznővel egy rövid telefoninterjút terveztem a verseny kapcsán. A távinterjú közben olyan emberi, baráti, sporttársi hangulat telepedett közénk az éterben, hogy ha az 50 perces beszélgetés atmoszférájának csak egy töredéke átjön az alábbi sorokból, már megérte.

Most érkezett vissza angliai vendégszerepléséről, milyen benyomásokkal tért haza?

Nagyon jó, kimondottan szuper, egy nagyon klassz hely volt London. Élhető város, jobban szeretem, mint New York-ot. Egy külön sziget Angliában erős tradíciókkal, vagy ahogy egy taxisofőr mondta nekem, ha külön állam, vagy város lenne, akkor olyan milliomosok lennének, mint Monaco-ban. Itt van a legtöbb pénz az országban, ide koncentrálódik a materiális javak nagy része. Ahol laktam, a Coven Garden-ben, régi házak voltak, négy-ötemeletesnél nem magasabbak, olyan benyomásom volt, mintha egy világos kisvárosban lennék. A sport szempontjából azonban hátránya Londonnak, hogy erősen szennyezett a levegő, ha időm engedte azért elmentem futni. Majd kiköptem a tüdőmet a szmogtól, ezért ezeket a futásokat reggelre vagy hétvégére időzítettem, megjegyzem, különös, ritka január-február volt, kellemes, enyhe idővel, alig esett az eső.

Tudom, hogy tehetséges sportolónak indult Kiskunhalason, aztán egy szerencsétlen sérülés korán véget vetett pályafutásának?

Igen Halason voltam atléta, nagyon jó voltam ügyességi számokban, serdülőben négypróbáztam, később alkatomnál fogva javasoltak a hétpróbára. Ekkor 14 éves voltam, jöttek az eredmények, aranyjelvényes lettem. Egy év alatt sokat fejlődtem, az országos versenyeken, bajnokságokon az első tízben voltam.

Tudhatnánk valamit az akkori eredményeiből? Miért hagyta abba?

15 évesen magasugrásban 157 cm-t, távolban 5 méter 20-at tudtam, biztató jövő előtt álltam. Ekkor jött közbe egy váratlan combizomszakadás, ráadásul megnyúltak a térdszalagjaim. Próbáltam újrakezdeni, de már féltem. Lelkileg ez akkor nagyon megviselt, tanácsot kértem egy ismerős orvostól, aki azt mondta, kedvtelésből sportolhatok, de a versenyszerű, nagy terhelést valószínűleg nem bírom.

Beszélgetésünk apropója az áprilisi Vérteskozmán harmadszor sorra kerülő REX FONTANA ERDEI FUTÓVERSENY, úgy hallottuk tavaly is ott volt.

Igen. Eredetileg 5 km-en akartam indulni, azért változott meg a távom, mert rá tudtam venni a bakonykúti asszonytorna klubom jónéhány tagját, jöjjenek velem. Bakonykútiban lakom, amely egy kifejezetten kedves kis falu, 120 lakossal, ahol egy mozgást igénylő csoport szerveződött körém. Vagyunk vagy 15-en, csak nők, ez a létszám a nyári hónapokban megnő, mert a nyaralók közül is többen velünk tartanak. Köztünk 67 éves a legidősebb, a legtöbben a középső generációkból vagyunk, néha velünk tart egy négyéves, de a legfiatalabb egy 12 éves kislány. Egy hónappal a verseny előtt kezdtük a felkészülést, de képzelje el, ők az életben sohasem sportoltak, csak velem a klubban gimnasztikáztak, aerobicoztak. Az 1 km-es futáson indultak, és külön kértek, tartsak velük. Lehet ilyen kérést visszautasítani?

Mekkora volt a leghosszabb táv, amit lefutott?

Úgy 25-30 kilométer között lehetett, még Halason. Nem vagyok egy gyors futó, csak kitartó, ha meghalok, akkor is végigmegyek!

Valami speciális formában készül az idei vérteskozmai versenyre? Szokta mérni a pulzusát?

Azt szeretném, ha megint nem egyedül mennék, a férjemmel, ő is nagy futó, sokkal hosszabb távokon, és szeretném, ha az asszonyok idén is tudnának ott velem „együttvillogni". Nem a helyezés a fontos, hanem az, hogy ember akárhogyan is, de megcsinálja a távot, ez egy kihívás. Idén 5 km-en szeretnék indulni, remélem sikerül felhozni magam, számomra bevállalható edzés nélkül is, ám jobb lenne, ha jól bírnám. Én nagyon amatőr vagyok, nem profi, most Londonban viszonylag sok előadásom volt, de igyekeztem heti 2-3 alkalommal 45 perces futásokat beiktatni. Azért nem felejtettem el a sportmúltamat, de a tempónál a tapasztalatomra, érzéseimre, régi edzéstervekre szoktam hagyatkozni. Körülbelül tudom, mit kell csinálni, könnyű futás, néhány sprinttel megspékelve, gyors sétával, de nem szeretek megállni. Kinn aszfalton futottam, ez nem a legjobb, de itthon a falu környéke ideális, hegyes-dombos terep. Itt, ahol élünk, megvannak a saját távjaim, van egy könnyű, 5 km-es átlazító köröm, a kisebb kihagyások utáni újrakezdésre, 3-4 km-ig emelkedik, a vége lejtő. Rendesen ez számít bemelegítésnek, onnan tovább szoktam menni 8-10 km-re, de annál többet nem futok, inkább minden nap 5-8 km az adag.

Interjúnk folytatódik a második részben, melyet holnap, azaz csütörtökön olvashattok.

• küld el emailben barátodnak
• nyomtatóbarát verzió
• eddigi hozzászólások száma: 5 db
• új hozzászólás

Pancsa 2008, Március 5 - 22:30
Nem vagyok futó, de tisztelettel és csodálattal adózom az emberi kitartásnak és akaraterőnek! A riport tetszett! Várom a holnapi folytatást. válasz

tothferi 2008, Március 5 - 20:43

Biztos végigmenne a Pécs- Harkány 25 km-én Miklósa Erika, mert a fenti cikkből, és a holnap következő második részből kiderül,, hogy inkább"belehal", de végigfutja a kitűzött célt. Amúgy Halasi lányként már csak örökölhette is a kitartást, hiszen a cikkből nem derül ki, de ismeri Tabajdi Jóska Barátomat, aki azért párszor egyéniben megmutatta, hogyan kell marathont, szupermarathont,és ha jól tudom, Spartatlont futni. Szerintem a művésznőnek egyetlen ellenfele jelenleg az idő hiánya, mert aki a Bakonyban edz, és ha teheti, rendszeresen időnként napi 10 km-eket, akkor öreg futóként tudom, lassabb tempóban a 25 is menne neki. Mivel jómagam is futottam ezen a versenyen, állítom, jó erőbeosztással simán megvan a 25. Csak az elején az emelkedő, 20 körül a Tenkes-hegy számít nagyobb szintnek, vannak benne kellemes, lapos szakaszok, és még lejtő is.Osztom véleményed, a futók táborának nagy megtiszteltetést jelent egy ilyen kiváló, világhírű művész jelenléte. " Akárhogy fordul is a Világ, én mindig "tótferi" maradok; és ez néha nem is olyan könnyű:)" válasz

Balázs (nem ellenőrzött) 2008, Március 5 - 17:55
Nagy megtiszteltetés lenne ha a Pécs-Harkány országúti futóversenyünkön is részt venne.Az edzés adagját ismerve az utolsó dombos szakaszt ajánlanám neki.Örülök ,hogy egy ilyen híres és kedvelt embernek a futás a kedvenc sportága. válasz

zsoka31online 2008, Március 5 - 15:52

Miklósa Erika "nekem énekelt":)) Lehet, hogy kicsit személyes amit írok, de éppen egy tárgyalásra készültem, amikor az interjú elejének akaratlanul is "fülhallgatója" lettem. Már erősen késésben voltam, mégis, úgy kabátban, lehuppantam a fotelba és végighallgattam az interjút. Nem tudtam elindulni, mert olyan elementárisan elvarázsolt Miklósa Erika mondanivalója, a zene, a sport, az élet és az emberek iránti szeretete, a közvetlensége, hogy lélegzetvisszafojtva végighallgattam az egészet...és inkább elkéstem...! Várom az interjú folytatását. (Egy kicsit irigykedni is lehet rám, mert hallottam Szécsi Pál dalának pár taktusát az Ő hangján :"Csak egy tánc volt...") Az áprilisi "Miklósa Erika és barátai" koncerten és Vérteskozmán is ott leszek. Szerkesztés válasz

chrispooh 2008, Március 5 - 15:51
Ugh...én is találkoznék Vele szívesen. Remélem ott tudok lenni. Nagyon szimpatikusan elragadó személyiség. ciao - chrispooh

 

Nagy a család, kicsi a felület.

De elfoglaljuk:)

 

Az "Éj Királynője" Vérteskozmán fut II.

 

2008, Március 6 - 08:29 | Szerző:tothferi

 

Tóth Ferenc interjújának második része Miklósa Erika operaénekesnővel, aki a futás szerelmese.

Megint egy kérdés-sorozattal jövök! Mikor szokott futni, hogyan érinti a hangszálait az edzés, mikor volt utoljára náthás?

Ha itthon vagyok, nyáron imádok reggel 7-kor elindulni, mert rengeteg apróbb-nagyobb állattal találkozom az erdőben. Télen 12 és 2 között, akkor van a legmelegebb, amúgy mínusz 4 fokig futok. Elsősorban azért operaénekes vagyok, vigyázni kell a hangszálaimra, de tapasztalatom szerint a futás jó stressz-levezető, erősíti az immunrendszert. Náthás már nagyon régen voltam, igaz tavaly elkaptam egy tüszős mandulagyulladást, amúgy nem vagyok olyan megfázós típus.

Évente hány napot tölt külföldön, és mennyit itthon?

Változó, de sajnos sokkal többet vagyok külföldön. Hálistennek idén kicsit többet, 5-6 hónapot lehetek Magyarországon. Ez nagyon ritkán fordul elő, most is azért van, mert nagyon sok fellépésem adódott itthon, és inkább ezeket vállaltam, minthogy elmenjek.

Mit tud hasznosítani a színpadon a ruganyosságából, sportmúltjából?

Ha nem is a ruganyosságomat, de a kitartásomat, szorgalmamat, a fegyelmet, és az alázatot igen. Pontosan ezek a dolgok kellenek ahhoz, hogy valaki ezen a pályán elérjen valamit.

Kire nézett fel sportoló korában?

Nagyon szerettem a Szalma Lacit, a távolugrót, és egy romániai edzőtáborozáson ismertem meg Szabó Gabriellát, aki ugyan román színekben futott, ám számomra az atlétika egyik nagy alakja.

És az opera műfajban?

A felfedező tanárom kezembe nyomott egy kazettát, melyen Maria Callas énekelt, meghallgattam, és azt mondtam, ha én feleennyire tudok énekelni, akkor megmaradok a pályán. Később a magyar származású Lucia Pop, sajnos már nem él, volt rám nagy hatással. Ő szintén emlékezetes Éj Királynő volt az operavilágban.

A férfiak közül kit emelne ki, akikkel együtt lépett fel?

Placido Domingo, akit közelebbről, barátként ismerek, ő az, akit példának állítanék, először is azért, mert 66-67 évesen még mindig gyakorló énekes, csodálatosan énekel, nagyon fitt, nagyon friss, és emellett két operát is vezet, Los Angeles-ben, és a Washington-ban. Amiért különösen tisztelem, hogy borzasztóan jól tud a közönségével bánni, olyan türelme van, amit minden énekesnek példaképül állítanék. Sok középszerű énekes azt hiszi magáról, hogy ő a világ közepe, nem ereszkedik le az emberekhez, úgy viselkedik, mint egy isten, vagy istennő. Domingo 40 éve ott van az élvonalban, mégis mély alázattal, tisztelettel van a közönsége iránt, ezért nekem Ő a példakép. Énekelhettem vele, hála a Jóistennek, remélem még a jövőben is énekelhetek.

Vérteskozma előtt még egy jelentős, hazai fellépése lesz.

Két hét múlva énekelhetek a Tavaszi Fesztivál keretében, a Művészetek Palotájában egy érdekes produkcióban. Bernstein: West Side Story-jában musical énekesekkel együtt lépek fel.

Érdekes műfaji találkozás, kirándulásnak fogja fel?

Ezt nem tekintem kirándulásnak, bár azt szokták mondani. Szerintem, ha valaki énekes, teljesen mindegy, mit énekel, énekelje azt, amiben jól érzi magát. Hogy sporthasonlattal éljek, a zenei műfajban az opera a legmagasabb csúcs, mint a sportban a Forma-1. Egy operaénekes mindent el tud énekelni, egy könnyűzenészről nem lehet ugyanezt elmondani.

Szereti egyáltalán a könnyűzenét?

Persze, lemezem is jelent meg, kedvelem a blues-jazz-t, a swinget, és a fiatalok közül a mindig aktuálisat, most éppen Amy Winehouse-t nagyon szeretem.

És a magyar könnyűzenében?

Szécsi Pál és Máthé Péter őstehetség volt (ebbe haltak bele), azok ma is, hiszen él a zenéjük. Nagyon bezárkóztak, magányosak voltak, nem értették őket, annyira más dimenzióban léteztek, hogy földi halandó nem értette, és talán nem is érti meg soha. Sikeresek voltak, de óriási teherrel a vállukon.

Azért ne fejezzük be szomorúan ezt a beszélgetést, tudom, tapasztaltam, a sikert is nehéz megélni.

Nagyon, egy-egy nagysikerű előadás végén az ember szeretne lemenni a nézőtérre, és egyenként átölelni mindenkit, az átélt csoda feszültségét feloldani. Ezt nem lehet megtenni csak gondolatban, és ezért kell a biztos hátország, a Társ, aki megérti az embert. Nekem megadatott, hogy olyan nagyszerű lelki Társam a férjem, akinek nagyon hálás vagyok, hogy van.

A HUNRUN.COM nevében köszönöm a beszélgetést, és találkozzunk Önnel, lelki Társával, és a bakonykúti asszonyokkal áprilisban, Vérteskozmán, a REX FONTANA ERDEI FUTÓVERSENYEN. Csakhogy oldjuk a bennünk levő feszültséget, és tiszta levegőn együtt örüljünk a közös mozgás felemelő érzésének. 

 

 

Schirilla György a Vatikánba fut

2008, Február 21 - 14:36 | Szerző:Tóth Ferenc

A HUNRUN.COM-nak adott elsőként reprezentatív interjút a kiváló sportember.
Újabb nagy vállalkozásáról beszélgetett vele ma futó-szakértőnk, Tóth Ferenc.

                                       ***

A sportkedvelők, a nagyközönség számára e nevet nem kell bemutatni, hiszen családi hagyománynak számít a különösen nagy igénybevételt jelentő teljesítmények teljesítése. Schirilla György, aki a jeges Duna átúszásokkal, és ultratávú futásokkal hosszú évek óta az tízezrek érdeklődésének középpontjában áll, újabb nagy célt tűzött maga elé. Miután sokszor jótékonysági céllal, vagy az egészséges életmód népszerűsítése jegyében, lényegében keresztül- kasul befutotta az országot, most a Budapest-Vatikán közötti 1240-es km-es távolságot akarja egy hónap alatt teljesíteni.

- A futók, akik ismernek, tudják rólam, nem a versenyzés számomra a fontos, hanem a futás öröme, az így érzett boldogság, a magányos futók közé tartozom - olvasom egy régebbi vallomásában. A felkészülés hajrájában beszélgettünk Schirilla Györggyel. Éppen a szponzorok, támogatók között ingázott. Tapasztalatból tudom, ez is felér egy hegyi edzéssel.

                              

Miért pont a Vatikánba, a pápához futsz?

Május elején lesz a Vatikánban a Magyar Katolikus Konferencia hete, ennek keretén belül, május 7.-én a konferencia résztvevőivel együtt fogad bennünket a pápa. Ehhez az időponthoz illesztettem a futás menetrendjét.

Vallásos vagy?

A ferencesekhez jártam gimnáziumba, innen hoztam magammal az alapokat. Ennek jegyében élem mindennapjaimat, a sportteljesítményeim mögött is ez felfogás vezérel, az egészséges életmód népszerűsítése mellett. Itt szeretném hozzáfűzni, ez a vállalkozásom ökonometikus jellegű, minden világi egyház tanítását felvállaló, jótékonysági, a hit, a szeretet, a béke az egymás megértését célzó kezdeményezés.


Kialakult már a menetrend?

 

Április 7-én egyedül indulok a budapesti Bazilika elől, és a tervek szerint már május 6-án odaérek, de a csúcs, a május 7.-i pápai fogadás lesz.
Annyira azért ne szaladjunk a dolgok elébe, folytassuk a sportos vonallal, nem akármilyen táv, nem akármilyen terhelés, hogyan készülsz a nagy útra, maradjunk egyenlőre az edzésnél?

Szerencsés környezetben lakom, naponta 15-30 km.- t futok a Pilisben, jó húzós terepen, itt lehet igazán megszerezni a megfelelő állóképességet. Mivel vegetáriánus vagyok a szervezetem hozzászokott az effajta megpróbáltatáshoz.

Akkor jöjjön az útvonal, amely azért „húzós" lesz.

Előre összeállítottam a részletes útitervet, napi átlagban 50 kilométert tervezek, felvettem a kapcsolatot az érintett települések vezetőivel, remélem utam során több ezren csatlakoznak hozzám, egy-egy hosszabb rövidebb szakaszra. Iskolásokat, felnőtteket egyaránt várok, hogy akár 20-30 méterre, vagy kicsit többre beszálljanak mellém az ügy érdekében. A hozzám csatlakozó gyermekeknek kisebb ajándékokat is tudunk osztani támogatóink jóindulatának köszönhetően.

Az útvonal beosztás mellékletét csatoljuk az interjúhoz, csak a főbb állomásokra lennénk kíváncsiak.
Igyekeztem úgy tervezni, hogy nem sztrádákon, főútvonalakon haladok, hanem kisebb településeket érintek, falvakon át, szép környezetben haladjak. Itthon a 70.- es út mentén Agárd- Székesfehérvár- Sármellék- Lenti- Rédics (határ),majd Szlovénián, Ljubljanán át Velence- Ferrara, Firenze- Bologna-Vatikán az útvonal.

Itt bizony a magyar szakasz kivételével hegyek is vannak. Bírni fogod?
Kétszer is át kell kelnem az Alpokon (- Hannibálnak egy is elég volt- a szerk.), bízom benne, az itthoni felkészülés megfelelő alapot ad a hegymenetre.

Kísérőid, támogatók vannak?

A kíséretet sikerült megoldani, itthon a szállással nem lesz gond, de egy lakóautó követ, szükség esetén külföldön abban alszunk. Támogatóim vannak, de a szponzorból még kellene, ez ügyben szaladgálok még most is.

Ígérem, figyelemmel kísérjük utadat, a hunrun.com pedig folyamatosan beszámol a fejleményekről. Hazatérve pedig elvárunk online fórumunkra, ahol az érdeklődők feltehetik kérdéseiket.
Lélekben pedig ott leszünk Veled sok ezer sportszerető magyar emberrel együtt.
Köszönöm a bennünket kitüntető beszélgetést.

 

Ps.

Schirilla György teljesítette célkitűzését, és a Vatikánban fogadta Őt a pápa.

 

 

Beruházás magyar módra

 

TÉEF - 2005.11.23 23:52

 

               Dolgozz, majd mi nem fizetünk!

 

 

Gyönyörű fővárosunk egyik szégyenfoltját hivatott felszámolni a Nyizsdu-udvar néven elhíresült terv, amely a XXVII.. kerület Bob utca-Olló utca-Sirály utca által határolt terület felújítását, átépítését tűzte ki céljául. A szándék nemes, van ember, aki e terv ellen ágált volna?
Kevés. Talán az ott lakók, akik az évtizedes nyugalom helyett, most egy zajos, poros korszakot éltek-élnek.
A beruházást egy külföldi üzleti csoport támogatását maga mögött tudó magyar cégkonstelláció (én holdingom, te káeftéd, ő káeftéje...) vállalta magára. A beruházók utolsó láncszemét az egyszerűség kedvéért nevezzük XYZ Kft-nek, amely a jónevű, mértéktartó tervezői irodát bízta meg a generáltervezéssel.

                                    ***

3004 nyarán el is indult a munka, a jónevű tervező iroda külső tervezők munkáját is igénybe vette, ezek az alvállalkozások még szerződés alapján zajlottak.
Az Olló utca 6. alatti parkolóház vezető tervezésével egy tapasztalt, jó referenciákkal rendelkező építész tervezőnőt bízott meg a stúdió vezetője. Már az árajánlatnál akadtak kisebb problémák, ugyanis a szokásos tervezői díjazás 50%-át foglalták a szerződésbe. Sok az eszkimó, kevés a fóka. Azért az eredeti szerződést (június 15) a stúdióvezető még megfejelte egy véleményeltérési nyilatkozattal, az alvállalkozói csak akkor juthatnak pénzükhöz, ha a megrendelő a stúdió felé kiegyenlíti a számlát. Plusz 30 munkanap.
Az instrukció alapján csak az elvi építési engedélyt kellett volna építési engedéllyé varázsolni(határidő:aug;18),majd elkészíteni a kiviteli tervdokumentációt(h.i; dec. 01.).
Normális keretek között a határidők tarthatók lettek volna, DE !!!!!!!
Az elvi építési engedély alapján az autók el sem fértek volna a hatemeletes parkolóházban, és az ilyen építményekre előírt követelményeket e terv készítése során teljesen figyelmen kívül hagyták.
Teljesen újra kellett tervezni a parkolóházat. Ez nemcsak építész-tervezői, hanem statikai, gépészeti, elektromos, tűzvédelmi, akusztikai és még jónéhány tervező feladatot jelentett.
Ráadásula beruházó képviselője naponta újabb és újabb igényekkel állt elő.
De, hát ő fizeti a zenét. Akkor még úgy volt.
Egy idő után mintha már a tervező stúdió főnökének is elege lett volna a Nyizsduból, mert nem volt arányban a zenéért fizetett összeg a kívánságműsorral. Körlevélben kérte a tervezőket, hogy módosítsák a szerződéseket, azok összegeit, de ezeket a szerződéseket ő már nem írta alá.
Ő tudta miért.

                                       ***
A vezető tervezőnő személyes találkozót kért és elmondta, hogy egy ilyen nagyságrendű munka mellett semmiféle más bevételi forrása nincs, pláne, hogy a szerződés szerinti 1.2 milliós előleget csak 4-szerre kapta meg. A többit +ÁFA addig a tervezőiroda használta.
Ez később is előfordult.
Az alvállalkozó (esetünkben a tervezőnő) meg úszik a közterhekben.
Megállapodtak havi 300 ezer forintos rész-számlákban, és a munka befejezésekor egy végszámlában. A több százezres tételek ne zavarják meg senki fejét, mert egy építész tervező havi kiadásai 150-200 ezerre rúgnak. Ha megáll a pénzbevétel, jöhet a felszámolás, a koldusbot, diplomával. Ugyan ki vesz ma fel egy 50 éves diplomást?

                                       ***
A beruházó kívánságai tovább szaporodtak, naponta kellett újratervezni dolgokat, egyszer kellett gépkocsimosó a pincében, aztán nem, a geodéziai felmérésnél kiderült, hogy a szomszéd házak nem is ott állnak, ahol állniuk kellene. Mit tudták 50-100 éve hol is az a telekhatár? Újabb áttervezés.
Valami miatt a beruházónak roppant fontos volt, hogy az Engedélyezési tervdokumentáció még 3004 decemberében megkapja az önkormányzat beleegyezését. A gazdaságban járatos emberek bizonyára sejtik, hogy valamely őket érzékenyen érintő jogszabály változott meg 3005-ben.

                                      ***
Közben még elkészült egy marketing-, és egy tenderterv (szóbeli megállapodás alapján),és hogy a stúdióvezető bizonyítsa humánus vénáját, a tervezőnőt ugyancsak megbízta(persze szóban) 6 másik munkával, amelyért 300 ezer Ft díjazást ígért.
Közben a parkolóház tervei továbbra is a beruházó kénye-kedve szerint változtak, telt az idő gyűltek a munkaközi tervek, melyek egy nap múlva már semmit sem értek.
A lényeg az, hogy 3005. júliusára sikerült egy olyan mutációt elkészíteni a parkolóház terveiből, melyre a beruházó „lányos zavarában" már nem tudott opponálni, megjegyzendő ekkor már több hónapja a kivitelező környékezte a tervezőket. Igazi magyaros tempó.
A vezető tervezőnő, akinek nem mellékesen a társtervezők nem voltak a beosztottjai, gondolta akkor elszámolunk a megbízónkkal.

                                      ***
Rosszul gondolta.
A kettőjük számológépe máshogy működött, ő még 2 millió forintra számított, stúdióvezető uram 870 ezret ajánlott 3 részletben. Az eredeti szerződésben szereplő különbség 1.5  millió Ft volt, ezt az értékes mérnökvezető lazán lesztornózta és visszaküldte. A szóbeli megbízásokra nem emlékezett, hiszen Úriember szava az szent. Csak nem ebben az esetben.
Aztán amikor az értékes papíron elismert 270,ill 100 ezer Ft-os számlát is sztornózva hozta vissza a postás, vezető tervezőnőnk a levelet odatette a másfél millió adósságot kimutató APEH-levél mellé.

Hadd ismerkedjenek egymással.

Persze, csak mértékkel.

 

Gyula bácsi esetei

TÉEF - 2005.11.25 10:51

 

Avagy szocreál mélypornó az egykori munkásosztály hangvételében.

 

Még a görög drámákat is expozícióval kezdték a nagyok miért lennék én a kivétel. Időpont a a közelebbi átkos, valamikor a hatvanas évek végén.
Teherautónk sírva haladt az akkori M-1-es úton a bicskei emelkedőn .Mehettünk vagy harminket. Pestre igyekeztünk anyagbeszerzésre GAZ-51(MOLOTOV)típusú teherjárgányunkkal.

Ketten hajladoztunk a fülkében, Gyula bácsi az ötvenes, százkilencven magas, mázsás , félroma sofőr, a gyors-és gépkocsirakodó szerepében az akkor még üccal, lassan a női kerékpárosok is megelőztek bennünde és kívánatos krónikás.
Agyonütendő az időt Sofőr úr mesélt:
--Hej papám mikó én annyi idős vótam, mint te, minden nap más csajjal gyugtam. Tizenhétévesen hintáslegénynek szegődtem a bucsusokhó, vándorútunk falurú falura. Eccer papám, főszedtem egy fasza tarjáni sváb csajt, evittem a sötétbe, olyan perfekt jó csajó vót, beűtettem az ölembe aztán elkezdtem szerelni, papám. Markolásztam a jó keminy seggit, mikó azt mondja a csajó:
---- Eressz !
----Dehogy eresztelek-----Jó bikás vótam má, állt a szerszám rendesen , papám.
----Eressz mán te---- szólt megint---én meg dehogy engedtem, hanem még jobban alányútam, má a segge alá---fűzte hozzá Gyula bácsi az akkor még javában zsenge nemi tapasztalatokkal rendelkező ifjú(ez voltam én) kedvéért.
-----Na jól ráfüzettem a makacsságomra mer egyszer csak rotty, aztán valami jó meleget íreztem a kezemben, hát nem a markomba szart a tarjányi csaj.---fintorgott oldalvást Gyula bácsi---Papám két hétig pálcikával ettem.

Továbbra is poroszkáltunk derék Molotovunkkal, mögöttünk kilométeres kocsisor, előzni a szembejövő forgalom miatt nem lehetett. Gyula bácsit ez nem nagyon zavarta, visszalökte harmadikba a sebváltót a motor most már nem sírt, hanem zokogott. Jöhetett a következő hódítás(lódítás ?).
--Bakonysárkányban bucsu vót, fölállítottuk a hintát, mehettünk csavarognyi. Összegyüttem egy fiatal özvegyasszonkával aki megengette, hogy hazakisírjem. Ekkó má komolyan kezdett sötétednyi, hát bementünk a konyhába, de kiígett a villanykörte .Ki köllött cserényi.
Na fölát a menyecske a hokellira, kezdte kicsavarnyi az ígőt. Én meg, papám, láttam magam előtt a fílhomályban derengnyi azokat a csodálatos combokat.

ODANYÚTAM - PAPÁM!ÚGY MEGBASZOTT AZ ÁRAM,EGYBÜL TÉRDRE ESTEM.-----ANYUKÁM!---PAPÁM!!-----Zárlatos vót a foglalat.

Herceghalomnál jártunk,úgy éreztem az árokban néhány fürge éticsiga suhant el mellettünk, de Gyula bácsi nem kapkodott. A bennünket követő tehetetlen karaván sofőrjei már örökre emlékezetükbe véshették teherautónk formáját, de mi továbbra is a mese tempójában haladtunk.---Úgy huszonöttel.
Az öreg valaha rakodómunkásként szerzett jogosítványt, gépésznyelven szólva nem élt éppen együtt a motorral. De mesélni azt tudott, ismertem el magamnak.
Gyula bácsi cigarettát dugott a szipkájába, rágyújtott. Fogai látótávolságra voltak egymástól, ám valami furmányos módon mégis megvalósult két egymással nem szemben levő fog, valamint a szipkaszár nagy találkozása. Ennek örömére rám kacsintott, majd akkorát szellentett, hogy a motorban a dugattyúk egy pillanatra rémülten megálltak. Jött a folytatás:
------Azér a legjobb csaj az összes között a dorogi telep portása vót. A Mini Mari, az igen. Két éve nyáron kurva meleg vót, egy szál gatyába vezettem meg papucsba. A kapuba megállított a Mari:
----Gyula bácsi van gyufája?
----Van Marikám, csak nyújj a zsebembe, mer nekem olajos a kezem, közbe papám tuttam, hogy likas a zsebem. Vártam mit lép a csaj.
Na belenyútt a Mari jó mélyen, aztán megmarkúta a bránert , papám úhhogy csillagokat láttam, azt hittem még a tökeimet is gipszőnyi köll.., de azér belevaló csaj vót a Mari, papám.----nézett rám huncut szemekkel Gyula bácsi. Őszülő borostás arcából kiemelkedett húsos nagy szája,az egykori hódítások felidézése elégedett vigyorba forduló mosolyban teljesedett ki.

Miközben tovább zötykölődtünk az amúgy sima úton, arra gondoltam, hogy a mi Molotovunk tökeit is megmarkolászhatná az a híres Mini Mari ,mert amúgy az életben nem érünk haza. 
PAPÁM!

***
Azóta Gyula bácsi az égi utakon tekergeti a kormánykereket és ha néha felnézek egy-egy nagyobb felhőre, magam előtt látom, hogy egy cirrokumulusz szélén ülve, szipkájával a szájában a fiatal angyaloknak mesél eseteiről.

futogep

TÉEF rovata (teef.virtus.hu)

 

TÉEF - 2005.11.23 19:05

 

Mentsétek meg pereinket! Ítélkezés helyett bohózat, szomorújáték.

 

2002 szeptemberében egy fővárosi család ingatlant vásárolt Budakalászon, hogy ott építsenek otthont maguknak. Augusztus 30-án a végleges adásvételi szerződés megköttetett. Szeptember 11-én az eladó idős házaspár hölgytagja a kórházban, ügyvéd előtt írta alá a papírokat, és vette át a 7.5 millió forintos első részét (1 millió Ft foglalót+6 millió előleget) a vételárnak. A férjnek járó 7.5 milliót a bácsi szerződés értelmében egy ügyvédi irodában kapta meg. Szeptember 21-én a néni meghalt.
Az új telektulajdonosok elkészíttették a terveket, hitelügyben szaladgáltak, érvényes építési engedélyt szereztek, a helyi önkormányzat javára, út céljára ingyen lemondtak a telek egy kisebb részéről.
2003 tavaszán derült égből villámcsapásként jött a hír, az eladó egyetlen fia, örököse megtámadta az adásvételi szerződést. Szerinte ugyanis elhunyt anyja nem volt beszámítható állapotban a szerződés aláírásakor. 
Mivel a jogállamban élünk, rögtön leállt minden, hiába volt építési engedély, a per lezártáig nem lehet elkezdeni az építkezést. Jogtisztelő, újdonsült tulajdonosaink persze minden pénzüket befektették a vételbe, már bérelt lakásban éltek, de a kitűzött tárgyalás csak nem akart létrejönni. A kijelölt bírónőt elütötte a busz, helyettese nem akadt, hiszen mindnyájan tudjuk, torlódnak az ügyek a bíróságokon, kevés a bíró, sok az ügy. 
Mondják már csak 1500 az öt éven túli perek száma.A vevők vártak, érdeklődtek, ügyvédet fogadtak, vártak, néha elmentek egy éppen kitűzött tárgyalásra, de akkor meg bíró nem volt.
Erre megint elütötte egy autó a bírónőt, vagy csak beteg lett? Ki emlékszik már erre? A lényeg, hogy egy normális tárgyalást 2004 februárjára sikerült összehozni. Tartott vagy húsz percig, mert a felperes fiú (aki saját bevallása szerint is belső vízfejűségben szenved, sok más egyéb halálos kór mellett)lekurvázta a bírónőt, némi kommunistázás kíséretében, az ügyben elsőrendű alperesként szereplő édesapjával minősíthetetlen hangon veszekedett, és a tárgyalás menetét állandóan megzavarva az anyja után neki járó réJöjjenek amerikai bírók a Markóba?

NAGY SIKER! 
Más kérdés, hogy az ő fiát éppen a saját szülei nevelték fel 18 hónapos korától. Meg, hogy 18-20 éve a telek környékére sem nézett, nem dolgozott benne. Kijelentette, addig nem lesz építkezés, amíg ő pénzt nem kap a hagyatékból. A másod-, harmadrendű alperesek (ugye sejtik, hogy a vevő testvérpárról beszélek) csak az adategyeztetésig jutottak, addigra az erélytelen bírónő megkínálta a vízfejűt egy 5000 Ft-os rendbírsággal, majd elfogultságot jelentett be és bezárta a tárgyalást. A kivezettetés vajon miért nem jutott eszébe, bár a felperes kirendelt ügyvédje még az elején, helyből lemondott. Tudhatott valamit. Mert akkor csak értelmes, beszámítható emberek maradtak volna a teremben? Az alperesek két megidézett tanúját meg sem hallgatták
Az ókorban egy bölcs kádi retardált gyermeke öt perc alatt igazságot szolgáltatna hasonló helyzetben.
Az egyszerű magyar józan parasztnak (bocsánat, mezőgazdasági munkásnak feleannyi idő is elég lenne e bonyolult törvényi tényállás tisztázásához.
Nem úgy a frissen kinevezett bírónál, aki röpke nyolc hónap múlva már ki is tűzte az újabb tárgyalást.
Ezen minden maradt a régiben, csak még bevonták a perbe Budakalász jogi képviselőjét, az új tulajdonosok (?) és az önkormányzat közötti telekajándékozás vizsgálata ügyében.
Nem inkább a bejelentett kezelőorvost kellett volna meghallgatni arról, hogy milyen állapotban volt a szerződést aláíró néni? Mert akkor egycsapásra kiderült volna az igazság, avagy az adásvételi szerződés érvényes. A saját pénzével meg azt csinál az ember, amit akar. Még akkor is ha ez nem tetszik a félresikerült gyereknek. A vak is látja, hogy a pénz szaga indította be a debil örököst, mert a saját fiát felnevelni, kapálni, kertet ápolni nem volt kedve.
Ez egy sima családi pereskedés, ehhez mi köze a vevőknek? Sántít a minősítés is ,hiszen miért nem az anyjától kérte el a kötelesrészét ,ha már egyszer meglátogatta a kórházban a második részt átvevő mamát, aki a summát a jelenlevők állítása szerint a kórházi szekrénybe tette?
A hagyatékot az öregek az unokájuknak szánták, aki időközben 22 évesre cseperedett. Ez kiderült a nagyapja által a bíróságnak írt levelek tömegéből. Csak végrendelet nem született.
Akkor talán nem a szerződés érvénytelenítése lenne a per tárgya, hanem sima örökösödési per, ahol egymás idegeit nyírhatták volna a család még élő tagjai.
Nem egy vétlen vevőt akadályoznának jogi segítséggel. Mondom ezt többes számban, mert azóta kiderült, hogy a felperest sok rettenetes betegsége,120 %-os rokkantsága ellenére kemény fából faragták. Még mindig él!
A sors iróniája, hogy 2004 decemberében végleg elaludt az alperes nagyapa, unokája gyenge 600 ezerből el is temettette. A februárra kitűzött tárgyalás persze, hogy elmaradt, csak Budakalász jogi képviselőjét felejtették el értesíteni erről.

EMBEREK,HA VALAKI A MARKÓBAN JÁR, SZÓLJON MÁR NEKI ,HOGY HAZAMEHET!

A kerületi közjegyzőségen a másod-, harmadrendű alperesek átadták a lényeges információkat tartalmazó periratokat és kérték, hogy az eljáró hatóság a hagyatéki tárgyaláson vegye figyelembe, hogy a per tárgyát képező értékpapírokat (2,5 éve kamatozó 15 millió Ft;cca20 millió Ft) a bírói döntésig zárolják. Az itt készült jegyzőkönyv tanúsága szerint az annyira talán nem is vízfejű apa és fia rövid időn belül megegyeztek. Vagy megfélemlítette a gyereket a fater? Lehet menni a bankba a pénzért, mert az egyetlen örökös az (ilyenkor) annyira talán már nem is beteg, bár belülről kicsit nedves fejű lett lett !!! Bár az elején még megelégedett volna pár millióval,így meg övé lett az összes pénz. Csak közben sírba tette a saját apját.
A jelek szerint jó ügyvédet talált.
A helyettes-közjegyző ugyanis nem köteles figyelembe venni a másik pert, nem bizonyítható, hogy ez a pénz az a pénz. Ez ám a nagyvonalúság!
-Meg hanyagság!- fűzi hozzá a krónikás.
Az már csak hab a tortán, hogy a dörzsölt nedvesfiú peren kívül megegyezett a megfáradt vevőkkel, azaz elvitte a suskát, és nem kekeckedett tovább a bíróságon. 

És az igazi poént a bíróság szolgáltatta:

A felperes nehéz szociális helyzetét figyelembe véve:

A PERKÖLTSÉGET A MAGYAR ÁLLAM ( azaz MI) FIZETI!!!!

 

Politika

ITT MOST EGY-KÉT 9-10 ÉVES ÍRÁSOM KÖVETKEZIK. A SZEREPLŐK UGYAN MÁSOK, DE A HELYZET NÉMIKÉPP EMLÉKEZTET A MAI ÁLLAPOTOKRA. 

 

Elegem van a politikából

TÉEF - 2006.09.22 14:02

 

Három átvirrasztott éjszaka után az embernek nincs kedve már kimozdulni sem otthonról. Gondolom a többség így van már ezzel a fővárosban s vidéken egyaránt. Úgysem mi döntünk semmiről!

Reggel felvettem egykori határőr bátorságomat, lementem kenyérért. Enni akkor is kell, ha SZESE®!!!:) (szeptemberi sajnálatos események) van. Már a liftben a jó hetvenes szembeszomszéd megkínált némi lelki terrorral.

--Ezt a rohadt Gyurcsányt, ha a kezem közé kapnám kidönteném a belét!
Alaphang megvan -gondoltam-szerencsére kenyér még volt. Visszatérve a másik szomszéd lakásban élő nyugdíjas hölgy tüntetett ki bizalmával:
--Ugye tudja kire kell szavazni? Nem erre a fasiszta bandára!

Nahát, ha egy emeleten belül két nyugdíjas nem érti meg egymást, akkor mit várok én közmegegyezést a hivatásos hazudozóktól.

Délután a szupermarket pénztárosa panaszkodik, kevés a vevő, zárórára üres az áruház. Valahogy nem jó nap ez a mai -vélem-fel is szaladok életem párjával egy lottót venni a félemeletre.

Előttünk a sorban kopasz fiú áll, vállán címeres hátizsák, fején vagy 5 centis seb. Látszik nem agyműtétje volt. Régen Kádár-kolbásznak hívták a folytonossági hiányt előidéző kegytárgyat. Nocsak, ő is inkább a lottóban bízik, nem az éjszakai harc sikerében. Pedig, ha nyernek, akkor lehet, hogy még az ötös sem fizet.

A mögöttem álló javakorabeli férfi is észreveszi az utcai harcost, Fletó májusi szózata övéihez Öszödön (figyelem alliteráció!:) 

Oldal: Sztárinterjúk,TF írások, publicisztika
tótferi honlapja - © 2008 - 2024 - totferi.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat